Sok fém oxidfilmet képez a felületen, miközben a levegő oxigénjével reagál.Sajnos azonban a közönséges szénacélon képződött vegyületek tovább oxidálódnak, aminek következtében a rozsda idővel kitágul, és végül lyukakat képez.Ennek elkerülése érdekében általában festéket vagy oxidációnak ellenálló fémeket (például cinket, nikkelt és krómot) használunk a szénacél felületének galvanizálásához.
Ez a fajta védelem csak egy műanyag fólia.Ha a védőréteg megsemmisül, az alatta lévő acél rozsdásodni kezd.Ahol igény van, ott megoldás is van, és a rozsdamentes acél használata tökéletesen megoldja ezt a problémát.
A rozsdamentes acél korrózióállósága az összetételében lévő "króm" elemtől függ, mivel a króm az acél egyik alkotóeleme, így a védekezési módok nem egyformák.Amikor a krómtartalom eléri a 10,5%-ot, az acél légköri korrózióállósága jelentősen megnő, de ha a krómtartalom magasabb, bár a korrózióállóság még javítható, a hatás nem nyilvánvaló.
Ennek az az oka, hogy ha krómot használnak az acél finomszemcsés szilárdítására, akkor a külső oxid típusa a tiszta krómfémhez hasonló felületi oxidra változik.Ez a szorosan tapadó krómban gazdag fém-oxid megvédi a felületet a további levegő általi oxidációtól.Ez a fajta oxidréteg nagyon vékony, és átlátszik rajta az acél külső oldalán lévő természetes csillogás, így a rozsdamentes acél egyedi fémes felülettel rendelkezik.
Sőt, ha a felületi réteg megsérül, a felület szabaddá vált része a légköri reakcióval helyreáll, és újra kialakítja ezt a "passzív filmet", hogy továbbra is védő szerepet töltsön be.Ezért minden rozsdamentes acélnak van egy közös jellemzője, vagyis a krómtartalom 10,5% felett van.
Feladás időpontja: 2022. december 19